2014. augusztus 6., szerda

A Szent Johanna Gimi


Író: Leiner Laura
Cím: A Szent Johanna Gimnázium
Műfaj: Romantikus
Kiadó: Ciceró Könyvkiadó
Oldalak száma: Sok
Külső: A sorozat könyvei egységesek, tükrözik a könyv hangulatát, mást nem is nagyon tudok rá mondani. Nekem nincs problémám vele.


szjg 01 

Az SZJG-ről rengeteget hallottam mielőtt elkezdtem olvasni, és először egy Gossip girl/Bad girl utánzatnak gondoltam, és nem volt az az isten, hogy én elolvassam ezt a sorozatot. Én nem állok be a sorba kérem, maradok a kis klasszikusaimnál, meg az egyébként senki által nem ismert könyveimnél, hagyjanak békén az újabb tini őrülettel…
Aztán addig-addig motoszkált bennem ez a dolog, hogy végül rávettem magam az elolvasására, gondoltam max. ott hagyom ötven oldal után, de legalább elmondhatom, hogy megpróbálkoztam vele (így tettem a Szürke ötven árnyalatával is – száz oldal után ott hagytam, hogy ennél gyorsabb szellemi leépülést még nem tapasztaltam magamnál, pedig szeretem az ilyen ponyvaregényeket), ám tévedtem.
Kifejezetten tetszett, sőt, a két társam most hangosan üvöltözne ha tehetné, hogy amíg olvastam folyamatosan az áradozásaimat kellett hallgatniuk a történettel kapcsolatban.  (Innen üzenem, hogy azóta se bánok semmit!!!)

„Úgy érzem, ez a sorozat az egyszerűségével nyerte el mindazt, amit elnyert, én pedig végig tartottam magam ahhoz az elvemhez, miszerint ez csak egy sztori egy hétköznapi lányról, A FIÚRÓL (csupa nagybetűvel), a tanulásról, a barátairól, a családjáról, az életéről meg úgy általában, a Szent Johanna gimiről.”

A történet: A történet középpontjában, Renáta áll, aki a suli kezdés előtt édesanyjától kap egy naplót, mert „szerinte minden tinédzser lánynak szüksége van egy naplóra, amelyben leírhat mindent”, ha már a szüleinek nem számol be mindenről, annak ellenére, hogy Reni nevelését extra komolyan veszik  és kötelessége legalább nagyvonalakban elmondania a nap történéseit. 
Reni szellemiségét nem cáfolva meg, szót fogad az anyukájának és komolyan leír mindent… vagyis majdnem mindent.
Főszereplőnk életének 99%-ban a Szent Johanna Alapítványi Gimnázium áll, amely keveréke az amerikai és a magyar típusú iskoláknak és olyan hely, ahova mindannyian szívesen járnánk. Nem azért, mert annyira szeretünk iskolába járni (vagyis kész őrültek vagyunk), hanem azért mert annyira jó hely. Laura megteremtette álmaink középiskoláját. A tökéletes osztályt, a tökéletes programokat, a megfelelő tanárokat stb.            
A sorozatban olvashatjuk ahogy Renáta felnő, megküzd a tinédzserkor apró-cseprő vagy épp apokalipszisnek tűnő problémáival és eközben végig szurkolunk, hogy ne legyen annyira szerencsétlen és verje fejbe Cortezt. Egy lapáttal. Kétszer.

A szereplők: Rentai Renáta: A főszereplőnk és ha csak annyival jellemezném, hogy ő az igazi, megtestesült szürke kisegér, akkor mindenki tudni fogja, hogy mire gondolok. Reninek nem voltak eddig barátai, csúfolták stb. de amikor bekerül a Szent Johannába, hirtelen minden megváltozik.
 Bár nem lesz menő és nem lesz rengeteg barátja, azért megtalálja a megfelelő embereket maga mellé, sőt, még profitál is, eddigi könyvimádatából (hajrá könyvmolyok!!). Természetesen arról álmodik, hogy az iskola egyik legmenőbb fiúja beleszeret és egy csapásra megváltozik az élete.
A történet elején Reni tesze-tosza, önálló véleménye ha van is, nem meri felvállalni, és bár nem ő megy keresztül a legnagyobb jellemváltozáson, elmondható, hogy a sorozat végére, egész normális karakter lett. Véleményét kimeri mondani, nagyjából leküzdi a koplexusait, és bár még mindig sokszor bizonytalan, megtanulja, hogy kihez forduljon ilyen esetekben.
Antalai-Kelemen Ádám, Cortez: Cortez karaktere a tinilányok álma, és ennyi. Komolyan. Nem több, nem kevesebb. Olyan srác akiért mindannyian ölni tudnánk. A történet során, főleg vége felé sokszor éreztem azt, hogy talán egy kicsit túllőtt a célon az írónő és már szinte túl tökéletesre is sikeredet férfi főszereplőnk. Az egyik részben, Reni meg is említi, hogy „Cortez vagy szép leszel vagy okos, de ez így már pofátlanság!” teljesen igaza volt. A karakterfejlődés kimarad, hiszen Reni szemszögéből Cortez nem megváltozik, hanem egyszerűen csak megismerjük.
Szatmáry Kinga: Azért szeretném őt kiemelni, mert tökéletes példa a megfelelő karakterfejlődésre. A történet elején Kinga egy egyszerű törtető, nagy intelligenciával. Gonosz, nagyszájú, és beképzelt. Viszont ahogy haladunk előre az időben, úgy ismerjük meg a másik oldalát is. Azt a személyt, akinek fontosak a barátai, aki tud szeretni, aki a határozottságát és törtetését képes a jó célért feláldozni.
Reni szülei: Muszáj vagyok őket is megemlíteni, mert egyszerűen nem vagyok képes magamban tartani a véleményem róluk. Ki a fene neveli könyvekből a gyerekét? Most komolyan! S-E-N-K-I. Szerintem akinek szakkönyvek kellenek ahhoz, hogy gyerekét normális úton tartsa és a társadalom oszlopos tagjává tegye, már régen rossz. Vegyen inkább kutyát, de ne szüljön gyereket. Mindamellett Reni szülei jó fejek, kedvesek és mindent megtesznek a lányukért, én is szívesen befogadnám őket. Csak a könyveiket hagyják a bejárati ajtó előtt tüzelőnek.
A többi szereplőt nem ismerjük meg annyira, vagy annyira kivannak hegyezve bizonyos jellemszerűségre, hogy nincs értelme elemezni őket. Mellékszereplők, akik azért vannak ott, hogy feldobják a történetet.


Megfogalmazásában, írásában, néhol akadnak problémák, de eltekinthetünk tőle, hogy ha végig figyelembe vesszük, hogy ez egy 13-14 éves korosztálynak íródott sorozat, ráadásul az írónő nem vét nagyon nagy hibákat. Imitt-amott azért belenyúlhatott volna a lektor.

Ezek után még is, miért mondom azt, hogy ez a történet jó? Egyrészről szerintem ez egy jelenség, ismerni kell ahhoz, hogy megértsük a felhajtást körülötte, másrészről van benne egy nagy adag humor, amely engem is képes volt megnevetetni (nem vagyok mogorva vagy ilyesmi, egyszerűen már rászoktam arra, hogy magamban reagáljak a történésekre, hiszen sokszor olvasok emberek között és emiatt nem szerencsés ha hangosan felnevetek egy-egy poénon, de ez a könyv elérte ezt nálam).
Miért olvasd el? Hát… Erre nincs megfelelő indokom. Olvasd el ha nevetni szeretnél, vagy egyszerűen csak kikapcsolódni, hiszen az egyébként is takarékra tett agyad, örülni fog egy ilyen habkönnyű történetnek.

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy Laura könyvében némi mondanivaló is megbújik, ha képesek vagyunk a sorok között olvasni. Az írónő kiáll minden ember mellett, felszólal a rasszizmus ellen, illetve valamelyest arra is nevel, hogy ne féljünk az orvosoktól. Ha baj van, el kell menni, szóval itt-ott megpróbál példát mutatni, amely szerintem nagyon fontos a mai gyerekeknek, hiszen minden nap tapasztalhatjuk a bőrünkön, hogy ma már nem túl sok jó példa van. Vagy is van, de sajnos nem találják meg őket.

Összességében: Ajánlom én mindenkinek, de főleg a fiatalabb korosztálynak, én nagyon élveztem és csak ajánlani tudom.

„Okos kis könyv ez, elindult a saját útjára. Én pedig most magára hagyom, elengedem, hiszen én azt hiszem, mindent megtettem, amit lehetett, mindent úgy írtam, ahogy szerettem volna, most pedig elégedett vagyok az eredménnyel, mert tudom, én a kezdetek kezdetén valami ilyesmit akartam a végére. Nem egy finálét, elcsépelt ömlengést vagy túlcsavart szálakat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése