Író: Leiner Laura
Cím: A Szent Johanna Gimnázium
Műfaj: Romantikus
Kiadó: Ciceró Könyvkiadó
Oldalak száma: Sok
Külső: A sorozat könyvei egységesek, tükrözik a könyv hangulatát, mást nem is nagyon tudok rá mondani. Nekem nincs problémám vele.
Az SZJG-ről
rengeteget hallottam mielőtt elkezdtem olvasni, és először egy Gossip girl/Bad
girl utánzatnak gondoltam, és nem volt az az isten, hogy én elolvassam ezt a
sorozatot. Én nem állok be a sorba kérem, maradok a kis klasszikusaimnál, meg
az egyébként senki által nem ismert könyveimnél, hagyjanak békén az újabb tini
őrülettel…
Aztán
addig-addig motoszkált bennem ez a dolog, hogy végül rávettem magam az
elolvasására, gondoltam max. ott hagyom ötven oldal után, de legalább
elmondhatom, hogy megpróbálkoztam vele (így tettem a Szürke ötven árnyalatával
is – száz oldal után ott hagytam, hogy ennél gyorsabb szellemi leépülést még
nem tapasztaltam magamnál, pedig szeretem az ilyen ponyvaregényeket), ám
tévedtem.
Kifejezetten
tetszett, sőt, a két társam most hangosan üvöltözne ha tehetné, hogy amíg
olvastam folyamatosan az áradozásaimat kellett hallgatniuk a történettel
kapcsolatban. (Innen üzenem, hogy azóta
se bánok semmit!!!)
„Úgy érzem, ez a sorozat az egyszerűségével
nyerte el mindazt, amit elnyert, én pedig végig tartottam magam ahhoz az
elvemhez, miszerint ez csak egy sztori egy hétköznapi lányról, A FIÚRÓL (csupa
nagybetűvel), a tanulásról, a barátairól, a családjáról, az életéről meg úgy
általában, a Szent Johanna gimiről.”
A történet: A történet középpontjában, Renáta áll, aki a suli
kezdés előtt édesanyjától kap egy naplót, mert „szerinte minden tinédzser lánynak
szüksége van egy naplóra, amelyben leírhat mindent”, ha már a szüleinek nem
számol be mindenről, annak ellenére, hogy Reni nevelését extra komolyan veszik és kötelessége legalább nagyvonalakban
elmondania a nap történéseit.
Reni
szellemiségét nem cáfolva meg, szót fogad az anyukájának és komolyan leír
mindent… vagyis majdnem mindent.
Főszereplőnk
életének 99%-ban a Szent Johanna Alapítványi Gimnázium áll, amely keveréke az
amerikai és a magyar típusú iskoláknak és olyan hely, ahova mindannyian
szívesen járnánk. Nem azért, mert annyira szeretünk iskolába járni (vagyis kész
őrültek vagyunk), hanem azért mert annyira jó hely. Laura megteremtette álmaink
középiskoláját. A tökéletes osztályt, a tökéletes programokat, a megfelelő
tanárokat stb.
A
sorozatban olvashatjuk ahogy Renáta felnő, megküzd a tinédzserkor apró-cseprő
vagy épp apokalipszisnek tűnő problémáival és eközben végig szurkolunk, hogy ne
legyen annyira szerencsétlen és verje fejbe Cortezt. Egy lapáttal. Kétszer.
A szereplők: Rentai Renáta:
A főszereplőnk és ha csak annyival jellemezném, hogy ő az igazi, megtestesült
szürke kisegér, akkor mindenki tudni fogja, hogy mire gondolok. Reninek nem
voltak eddig barátai, csúfolták stb. de amikor bekerül a Szent Johannába,
hirtelen minden megváltozik.
Bár nem lesz menő és nem lesz rengeteg
barátja, azért megtalálja a megfelelő embereket maga mellé, sőt, még profitál
is, eddigi könyvimádatából (hajrá könyvmolyok!!). Természetesen arról álmodik,
hogy az iskola egyik legmenőbb fiúja beleszeret és egy csapásra megváltozik az élete.
A történet
elején Reni tesze-tosza, önálló véleménye ha van is, nem meri felvállalni, és
bár nem ő megy keresztül a legnagyobb jellemváltozáson, elmondható, hogy a
sorozat végére, egész normális karakter lett. Véleményét kimeri mondani,
nagyjából leküzdi a koplexusait, és bár még mindig sokszor bizonytalan,
megtanulja, hogy kihez forduljon ilyen esetekben.
Antalai-Kelemen Ádám, Cortez: Cortez
karaktere a tinilányok álma, és ennyi. Komolyan. Nem több, nem kevesebb. Olyan
srác akiért mindannyian ölni tudnánk. A történet során, főleg vége felé sokszor
éreztem azt, hogy talán egy kicsit túllőtt a célon az írónő és már szinte túl
tökéletesre is sikeredet férfi főszereplőnk. Az egyik részben, Reni meg is
említi, hogy „Cortez vagy szép leszel vagy okos, de ez így már pofátlanság!”
teljesen igaza volt. A karakterfejlődés kimarad, hiszen Reni szemszögéből
Cortez nem megváltozik, hanem egyszerűen csak megismerjük.
Szatmáry Kinga: Azért szeretném őt
kiemelni, mert tökéletes példa a megfelelő karakterfejlődésre. A történet
elején Kinga egy egyszerű törtető, nagy intelligenciával. Gonosz, nagyszájú, és
beképzelt. Viszont ahogy haladunk előre az időben, úgy ismerjük meg a másik
oldalát is. Azt a személyt, akinek fontosak a barátai, aki tud szeretni, aki a
határozottságát és törtetését képes a jó célért feláldozni.
Reni szülei: Muszáj vagyok őket is
megemlíteni, mert egyszerűen nem vagyok képes magamban tartani a véleményem
róluk. Ki a fene neveli könyvekből a gyerekét? Most komolyan! S-E-N-K-I.
Szerintem akinek szakkönyvek kellenek ahhoz, hogy gyerekét normális úton tartsa
és a társadalom oszlopos tagjává tegye, már régen rossz. Vegyen inkább kutyát,
de ne szüljön gyereket. Mindamellett Reni szülei jó fejek, kedvesek és mindent
megtesznek a lányukért, én is szívesen befogadnám őket. Csak a könyveiket
hagyják a bejárati ajtó előtt tüzelőnek.
A többi szereplőt nem ismerjük meg
annyira, vagy annyira kivannak hegyezve bizonyos jellemszerűségre, hogy nincs
értelme elemezni őket. Mellékszereplők, akik azért vannak ott, hogy feldobják a
történetet.
Megfogalmazásában,
írásában, néhol akadnak problémák, de eltekinthetünk tőle, hogy ha végig
figyelembe vesszük, hogy ez egy 13-14 éves korosztálynak íródott sorozat,
ráadásul az írónő nem vét nagyon nagy hibákat. Imitt-amott azért belenyúlhatott
volna a lektor.
Ezek után
még is, miért mondom azt, hogy ez a történet jó? Egyrészről szerintem ez egy
jelenség, ismerni kell ahhoz, hogy megértsük a felhajtást körülötte, másrészről
van benne egy nagy adag humor, amely engem is képes volt megnevetetni (nem
vagyok mogorva vagy ilyesmi, egyszerűen már rászoktam arra, hogy magamban
reagáljak a történésekre, hiszen sokszor olvasok emberek között és emiatt nem
szerencsés ha hangosan felnevetek egy-egy poénon, de ez a könyv elérte ezt nálam).
Miért
olvasd el? Hát… Erre nincs megfelelő indokom. Olvasd el ha nevetni szeretnél,
vagy egyszerűen csak kikapcsolódni, hiszen az egyébként is takarékra tett
agyad, örülni fog egy ilyen habkönnyű történetnek.
Fontosnak
tartom megjegyezni, hogy Laura könyvében némi mondanivaló is megbújik, ha
képesek vagyunk a sorok között olvasni. Az írónő kiáll minden ember mellett,
felszólal a rasszizmus ellen, illetve valamelyest arra is nevel, hogy ne
féljünk az orvosoktól. Ha baj van, el kell menni, szóval itt-ott megpróbál
példát mutatni, amely szerintem nagyon fontos a mai gyerekeknek, hiszen minden
nap tapasztalhatjuk a bőrünkön, hogy ma már nem túl sok jó példa van. Vagy is
van, de sajnos nem találják meg őket.
Összességében: Ajánlom én mindenkinek,
de főleg a fiatalabb korosztálynak, én nagyon élveztem és csak ajánlani tudom.
„Okos kis könyv ez, elindult a saját útjára.
Én pedig most magára hagyom, elengedem, hiszen én azt hiszem, mindent
megtettem, amit lehetett, mindent úgy írtam, ahogy szerettem volna, most pedig
elégedett vagyok az eredménnyel, mert tudom, én a kezdetek kezdetén valami
ilyesmit akartam a végére. Nem egy finálét, elcsépelt ömlengést vagy túlcsavart
szálakat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése