2014. június 15., vasárnap

Időtlen szerelem trilógia és film


Sziasztok! Mint látjátok, megint én vagyok lemaradva valamivel, ezért két egymáshoz is kötődő dolgot hoztam nektek.
Kerstin Gier Időtlen szerelem trilógiáját valamint A film kritikáját, hiszen hamarosan kész lesz a második rész is, így gondolom újra aktuálissá teszem ezt a gyönyörűséget!
Kezdjünk is hozzá:

“ Mindannyian láthattunk már olyat, hogy egy csésze leesik az asztalról, és darabokra törik, de azt soha nem fogjuk látni, ahogy egy csésze ismét összeáll darabjaiból, és visszaugrik az asztalra. A rendezetlenségnek vagy entrópiának ezen növekedése különbözteti meg a múltat a jövőtől, és kölcsönös ilyen módon irányt az időnek.”

Író: Kerstin Gier
Cím: Időtlen szerelem - Rubinvörös / Liebe geht durch alle Zeiten, Rubinrot /
Műfaj: Romantikus, misztikus
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalak száma: 336
Külső: Nem sok különbség volt az eredeti és a magyar borító között, habár Németországban már a filmes borítóval értékesítik. Szerintem eszméletlen jó a borítón látható kompozíció, hiszen kapunk egy alap hangulatot tőle, gondolok itt a rózsaszín ködös érzésre, a tömény, édes vattacukorra, de a két alak árulkodik nekünk arról is, hogy nem minden lesz olyan gördülékeny romancicusos, mint ahogy azt elképzeljük.
Fülszöveg: Mitévők legyünk, ha egyszerre a múltban találjuk magunkat, és csak annyit tudunk, hogy az üküküküküknagyapánk lovát Kövér Anninak hívták? Úgy van: megőrizzük a hidegvérünket. Legalábbis ezt próbálja tenni Gwendolyn, amikor kiderül: nem elég, hogy ő örökölte a családban az időutazásért felelős gént, de ráadásul az a feladat is neki jutott, hogy rendbe szedje a múltat. És mindennek a tetejébe épp ezt az arrogáns Gideont kapja útitársul! Az össze nem illő páros kénytelen-kelletlen beleveti magát a nem éppen hétköznapi kalandokba. Gwendolyn hamarosan megtapasztalja, hogy az ellentétek alighanem tényleg vonzzák egymást, és ez régen sem volt másképp. És, hogy már a múltban sem úgy mennek a dolgok, mint egykoron.





Szóóóóóóóóóóóóval:
Először is vicces története van annak, hogy hogyan is bukkantam rá erre a könyvre. Ugyebár én vidéki vagyok és erre felé nem menő a madaras Tesco meg ilyenek, itt csak Tesco van, meg jó, alaposan felmosott kő. Ahogy beléptünk az anyukámmal a sorok közé megláttam a könyveket, hogy ó, megyek megvesztegetem anyát egy könyvre, de nem tudtam, hogy melyik legyen az. Nem láttam a “Vigyázz csúszik!” feliratú, gigantikus nagy sárga táblát és én random gyorsan elindultam. Mint Superman az égen, előre nyújtott kézzel hasaltam el és csúsztam neki egy polcnak, ahol rám esett ez a könyv és szembe találtam magam az ükükükükükükükük felirattal. Először azt hittem, hogy annyira bevertem a fejemet, hogy kettős(anégyzeten)látásom van, de a többi betű, meg szókapcsolat a helyén volt, szóval ott lazulva a sorok között fellapoztam a könyvet és a PINK betűk csapták meg a retinámat.
Komolyan abban a tudatban voltam, hogy én nagyon rosszul landoltam, de biztos ami biztos alapon feltápászkodtam és közöltem az édesanyámmal, hogy ez kell nekem és ha ő is rózsaszínnek látja a betűket, akkor megnyugszok.

Miután ilyen romantikus kapcsolatba kerültem a könyvvel, elkezdtem kicsit kutakodni a neten, hogy mégis mire számítsak, de akkoriban még nem volt róla semmi cikk, meg ilyesmi.
Mindig is utáltam a nyálas, csöpögős szerelmi történeteket és féltem ettől, mert már az alcímtől is a hideg futkosott a hátamon: Időtlen szerelem.
Az esélytelenek nyugalmával lapoztam fel, mert ha már vérrel is, meg pénzzel is fizettem érte, akkor már szenvedjünk egy kicsit, de a történet az első oldaltól kezdve magába szippantott.

Kifejezetten örültem, hogy nem a tipikus csillámvámpír sztorit dolgozza fel az írónő és próbál valami újat behozni. ( Igen, tisztában vagyok vele, hogy az időutazás sem egyedi, de most képzeljétek már el, hogy ha neked meg a párodnak is az időutazás génje csordogálna az ereitekben, mi jó poénokat lehetne csinálni a múltban. Például leborotválni Hitler bajuszát, orrplasztikát javasolni Lincolnnak, stb.. )

A történet lényege:
Van két család, ahol felbukkant az időutazásért felelős gén, amelyet 12 ember örökölt, pár plusz képességel. Saint German gróf az időutazók vérét arra akarja felhasználni, hogy létrehozzon egy olyan elixírt a kronográf segítségével, amely válasz lehet az emberiség problémájára.
Létrehozta az Őrzőket ( amolyan X-men feeling), akik megóvják a gépezetet és segítenek beteljesíteni a gróf jóslatait.

Az alapsztori az, hogy van egy 16 éves lányunk, Gwendolyn, aki amellett, hogy serdül és a kiakasztó oktatásrendszerben vesz részt, még ide-oda ugrál az időben úgy, hogy eredetileg nem is neki kellene, hanem az öntelt és beképzelt unokatestvérének, aki a tipikusan full vörös és full tökéletes, Charlotte. Mindenki tudja a Sepherd családban, hogy van egy időutazásért felelős gén, amely női ágon öröklődik és mindeki abban a tudatban volt, hogy ezt Ms.Tökély örökölte, de hamar kiderül a történetből, hogy ez nem így van.

Tudod, azt hittem, Charlotte úgymond a saját történelmi filmjeit éli meg. Mr. Darcyval táncol az egyik bálon. Beleszeret egy szexi Hegylakóba. Megmondja Boleyn Annának, hogy semmi esetre se menjen hozzá VIII. Henrikhez. Meg ilyesmi. “

Gwendolyn egy nagyon szerethető főhősnő. Nem akarja megváltani a világot, a maga kis egyszerű bájával és leleményességével halad előre a hepe-hupás úton, ahol úton, útfélen ki akarják csinálni.
Az egyik ilyen tag az unokatesó és annak az anyukája. A másik tag pedig Saint German gróf. ( Sokan mai napig kérdezgetik, hogy ki is volt ez az alak pontosan, mert ha megfigyeljük sokszor hallunk róla, de nem tudjuk hova tenni. Sokan alkimista körökben emlegetik, így nem meglepő, hogy az írónő őt tette meg főgonosszá.)

Természetesen, nem egyedül kell megtennie ezeket a kis kiruccanásokat, hanem a gardedámjával, Gideon de Villiers-szel, aki tipikusan az arrogáns, megközelíthetetlen, jégcsapként jelenlévő alak, akitől leolvad a női olvasók alsóneműje a szárítóról és akit néha... Elég gyakran egy csákánnyal csapdosnánk meg.

Valami keménynek ütköztem a vállammal. – Aú!
– Fogja már meg a kezét, Gideon, maga faragatlan fickó! – mondta Mr. George kissé méltatlankodva. – Nem bevásárlókocsit tol!
Éreztem, amint egy meleg, száraz kéz kulcsolódik az enyémre, és összerezzentem.
- Semmi baj! - súgta Gideon. - Csak én vagyok. Most lemegyünk néhány lépcsőfokot. Vigyázz!”

Ki ne szeretne egy ilyen karaktert? Most komolyan?!

Nos, azt még nem mondtam, hogy a Villiers és a Sepherd család nem nagyon szívlelik egymást, mióta Lucy és Paul ( két korábbi időutazó) ellopta a kronográfot ( az a szerkezet, amivel szabályos időközönként tudnak utazni az időben), mert rájöttek arra, hogy tulajdonképpen mit is akar a gróf csinálni, és mi lenne Gwen sorsa.
Mivel ellopták a gépezetet, Gideon és Gwendolyn feladata az, hogy visszamenjen a múltba és az egykori időutazóktól vért vegyenek... (Ahj tévedtem... Itt is előbukkan a vámpírsztori, csak itt nem fogakkal végzik a beavatkozást, hanem tűvel, meg időgéppel... Milyen cseles!)
Persze azt is fontos megemlíteni, hogy már az első oldaltól kezdve a könyv tökéletesen megidézi Shakespeare-t...KHM.

Nos, elég lassan indul amúgy a történet, nem esik egymásnak senki, mégis a szereplők és az írónő humora viszi előre a történetet és az aprócska titokfoszlányok, amelyek egy-egy puzzle darabként szolgálnak. Az egyik ilyen kis titok, hogy mi a bánatért beszél a hullákkal az a spiné? Persze, ha szemfülesek vagyunk, akkor az olvasók hamar rájönnek, de hogy a szereplők a könyvben csak a legvégén jönnek rá, az idegesítő volt.

Rákóczy csalódottnak tűnt. Talán mégis jobb lett volna, ha hazudok neki.
Erdélyt Dracula fejedelem kormányozza, már kétszáz éve. Az egész terület rezervátumként működik egyébként már kihalt denevérfajok számára. A kurucok a legboldogabb emberek Európában.
Ez valószínűleg jobban tetszett volna neki.

Viszont az első könyv zárlata, eszméletlen jó volt!!! Szerintem mindenki erről álmodik! Garantálom, hogy az írónő is látta a Zorrot, és ő is hiányolta ezt a jelenetet és ezért megírta. Eszméletlen volt!
A kérdések nyitva maradnak és előreutalnak nekünk, hogy a következő rész még izgalmasabb lesz, mint ez... Csak ajánlani tudom, hiszen minden sora elragad, kikapcsol és végre egy olyan könyv, ahol önfeledten fel tudsz nevetni és nem csak faviccekkel van tele. Aki még nem olvasta és újra tinilányként akar izgulni, örülni, sírni, rettegni, az tegye meg!



Cím: Időtlen szerelem - Zafírkék / Liebe Geht Durch Alle Zeiten - Saphirblau/

Oldalak száma:360

Kinézet: Körülbelül ugyanazt tudnám elmondani erről is, mint az elsőről, csak itt a borítón szereplő vízköpők az egyik cuki kis szereplőt jelzik Xemeriust.

Fülszöveg: Friss szerelmesként a múltba utazni – ez talán nem a legjobb ötlet.
A tizenhat éves újdonsült időutazó, Gwendolyn legalábbis így gondolja.
Neki és Gideonnak ugyanis épp elég a gondjuk anélkül is.
Például meg kell menteniük a világot. Vagy meg kell tanulniuk menüettet táncolni.
(Egyik sem igazán egyszerű!)
Amikor ráadásul Gideon nagyon titokzatosan kezd viselkedni, Gwendolyn számára világossá válik, hogy mihamarabb át kell vennie az irányítást a saját hormonjai felett. Különben semmi nem lesz az időtlen szerelemből!

A második rész sikeréhez nagyban hozzájárult a cserfes vízköpő démon, aki legalább olyan cuki, mint egy minion. Bizony.

“Minden a legnagyobb rendben, Szénakazal kisasszony! - mondta Xemerius, és boldogan vigyorgott. - A fiút jól kupán vágták, és egy időre ártalmatlanították, de a jelek szerint gyémánt keménységű a koponyája, és még csak agyrázkódása sem lett, És az a seb a homlokán még... Jaj, nekem! El ne sápadj megint! Mondom, hogy minden rendben! ... Semmi okod hiperventillálni. Loverboynak még megvan az összes szép, fehér foga. És egyfolytában káromkodik magában, ami szerintem jó jel.

Gwen továbbra is bájosan szerencsétlen, aki átlépi a határokat, már-már alkut köt az ördöggel, macskajajosan egy újkori bálban a Macskák-Éjfél című számát énekli, miközben találkozik önmagával a múltban, és a lehető legapróbb darabokra törik a szívét... Szexi, mi?

“- Tessek? - rezzent össze Gideon, és megrázta a fejét. - Semmiképpen sem fog énekelni. Attól tartok, a puncs...
- Ne legyél ünneprontó! - ismételtem meg, és leráztam magamról Gideon kezét. - Nincs véletlenül egy hajkeféd? Csak mert jobban tudok énekelni, ha közben hajkefét tartok a kezemben.”

Gideon megvett kilóra, nem lehet tagadni. Sármos, egyedi, és vonzó. Tipikus férfi, akire sokan kiakadunk éppen ezért és hangosan kiabálsz a könyv végén, hogy: MIÉRT?! Adjon magyarázatot most rögtön. ( És ezt, ahányszor elolvasod garantált, hogy te is eljátszod. :D )

“-Hihetetlenül jól csináltad! Van egyáltalán valami, amihez nem értesz? – Te jó ég, úgy beszéltem, mint egy rajongó.
– Nincs! Hidd csak nyugodtan, hogy félisten vagyok!

Ebben a részben nagyobb hangsúlyt fektetnek a mellékszereplők bemutatására is. Feltűnik a nagypapa, Lucy, Paul, a gróf is többször kerül a lapokra.
Egy hibája van a könyvnek, hogy tulajdonképpen nem történik semmi, de mégis olyan gyors az egész, hogy azt veszed észre, hogy az utolsó oldalt olvasod és dühöngsz. Tele van érzelmekkel: indokolatlanul sírhatsz, indokolatlanul, önfeledten nevethetsz, mint valami hiéna; vannak olvadósan cuki, ahw jelenetek, és olyanok is, hogy EZ MI EZ MIÉRT EZ HOGYAN EZT HOGY KÉPZELI EZ MI A BÁNAT WHAAAT?!?!?!?! NEEE!

Elviselhetetlenül beképzelt vagy!
– Sajnálom. Csak olyan… mámorító érzés, hogy miattam még levegőt is elfelejtesz venni.

Az ármány, ami keresztül szövi a történetet, hihetetlneül jól van megszerkesztve. Gondoltam arra, hogy biztos lesz valami összezörrenés a két főhős között, de erre legvadabb álmaimban sem asszociáltam, mint ami a történetben szerepel.
A Zafírkék hitelesebben hozza a női problémák mibenlétét, a karakterek vívódását, valamint egyre tisztább lesz a kép, csak meg kell találniuk az olvasóknak a párhuzamos idősíkokat is, hogy a Smaragdzöldet teljesen megértsék.

“Ma éjjel ébren fekszem majd, és siratom az összetört szívem. Az önsajnálat és a lírai képek vizében szeretnék fürödni. És lehet, hogy Bon Jovitól a Hallelujah-t fogom hallgatni. Végül is, mindenkinek megvan a saját dala hasonló esetekre.”



CÍM: Időtlen szerelem - Smaragdzöld / Liebe geht durch alle Zeiten - Smaragdgrün /
Oldalak száma:448
Kinézet: Nem tudok újat mondani.
Fülszöveg: Mit tesz az, akinek összetörték a szívét? Úgy van. Telefonál a legjobb barátnőjével, csokoládét majszol és hetekig dagonyázik a boldogtalanságban. Csak az a bökkenő, hogy az akarata ellenére időutazóvá vált Gwendolynnak egészen más dolgokra kell tartalékolnia az energiáit: például a túlélésre. Mert azok a szálak, amelyeket a kétes hírű Saint Germain gróf még a múltban illesztett egymáshoz, immár a jelenben is veszélyes hálóvá szövődtek.
Ahhoz, hogy felfedjék a titkot, Gideonnak és Gwendolynnak nem elég eltáncolni egy menüettet a 17. század egyik legpompásabb bálján, hanem hanyatt-homlok kell belevetniük magukat a kalandokba bármelyik évről is legyen szó…
Azt hiszem így kell maradandó, könnyed regényt alkotni.
Komolyan. Le a kalappal az írónő előtt. Egy olyan történetet alkotott meg, amely olyan könnyed, mint egy pénztárca nagy bevásárlás után, olyan édes, de nem nyáltól csöpögős, mint egy hatalmas fagyis kehely, és van olyan szórakoztató (SŐT), mint a mai vígjátékok többsége.
Tele van csavarral és fordulattal. Persze vannak olyanok, amire röhögve rávágtuk már az elején, hogy én bizony megmondtam, de akad egy csomó olyan szál, amire csak nézel, mint Pinokkió a láncfűrészre, hogy most mi is történet? Ezt hogy nem vetted észre? Stb.
Ez a könyv sokkal jobban sikerült, mint az előző kettő. Mind tudjuk, hogy általában az első kötet szokott mindig a maradandó lenni, de itt? Itt mind a három könyv elevenen élhet az olvasók emlékeibe, hiszen tökéletesen felvan építve az egész, mint télen a kisgyerek.
Az idegtépő izgalmakat a rengeteg humoros beszólás kiegyensúlyozta. Ahol komolynak kellett lennie a történetnek komoly volt, ahol nevetni kellett, felnevettél. Hihetetlen, hogy hogyan tud bánni a szavakkal Kerstin, BÁR a végén mérges voltam, mert így nem lehet lezárni a könyvet. Valami önfeledt csókolózás, vagy valami egymásba borulást várnánk a végén, erre meg... Na mindegy.
A szereplő gárda teljes egészében felvonult itt. Mindenkiről kaptunk egy kicsit mélyebb információt, aminek én szívem szerint örültem, bár nem sokszor van ilyen, hiszen mindenki csak a főszereplők cselekményszálát akarja követni.
Vannak elvarratlan szálak, mint például Grace és Falk, Paul és Lucy ( jó, tudom, de akkor is... :D ), Charlotte.
Nagyon sajnáltam, hogy vége lett ennek a résznek és a trilógiának, de ez kifejezetten az a sorozat, amit bármikor elolvashatsz, legyél  60 éves vagy 15. Akárhányszor olvasod, mindig lesznek benne meglepő fordulatok és nem tudsz nem izgulni megint, hiába tudod, hogy mi lesz a történet kimenetele.
Pár idézet a könyvből:
– A két sóvárogva várt mesebeli herceg ezen a reggelen kivételesen az istállóban hagyta a fehér paripáját, és metróval érkezett – szónokolta Xemerius kenetteljes hangon. – Amikor megpillantották őket, a két hercegnőnek felcsillant a szeme, és amikor az ifjonti hormontöltetek zavart puszik és bárgyú vigyorok formájában összetalálkoztak, az okos és végtelenül szép démonnak sajnos bele kellett hánynia egy papírkosárba."

Fejjel lefele függeszkedett az ajtó fölötti baldachinon, és károgó hangon kántálni kezdett:
– Gidi és Gwendolyn, csókot lát a baldachin, a baldachin recsegett, Xemerius nevetett.

Az ilyen szemeket be kellene tiltani. Vagy hozni kellene egy törvényt, hogy az ilyen szép szemű fiúknak kizárólag napszemüvegben szabad megjelenniük.

– Nem lehetne kicsit visszavenni a lelkesedésedből? Az ember azt is hihetné, hogy épp elektrosokk-kezelésről jössz – zsémbelt Xemerius.
Helytelenítő pillantást akartam vetni rá, de végül mégis sugárzó mosoly lett belőle. Az én kis cuki, zsémbes vízköpődémonom!
– Téged is szeretlek! – mondtam neki.
– Ó, te jó ég! – nyögött fel. – Ha tévéműsor volnál, akkor most elkapcsolnálak
.

Életem egyik legjobb könyvsorozata ez. Csak ajánlani tudom. Megpróbáltam spoiler mentesen írni, remélem sikerült.
Olvassátok el, tényleg megéri!
Ha szerelmesnek lehet lenni egy könyvbe, akkor ez a könyv bigámiát követett el, vagy én nem tudom... :D
Összességében:
- Mind a három könyv eseménytelen, de mégis tele van eseménnyel. Ne kérdezzétek, jobban nem tudom megfogalmazni. Talán annyit, hogy igen: A német nyelvvel le lehet igázni a világot, és a könyvipart is. Erre itt a bizonyíték. :)
- Tele van olyan érzelmekkel, amelyeket ritkán váltanak ki a könyvek ilyen elementális erővel, mint ez.
- A karakterek kidolgozottak, szerethetőek... Vagyis, olyanok, hogy akiket gyűlölni kell, gyűlölsz, de szereted, mert ilyen jó karakter. Ilyen például Leslie, a barátnő, akitől néha a falramászta. James, a szellem, aki levan ragadva a saját korában és idióta. Maddy néni, aki hihetetlen nagy arc. Mr.Whitman, az inkognítóban élő mókus. Mr. George, vagy szimlpán a lakáj.
- Nem a tipikus szerelmi sztori...-> Vagyis de, hiszen a megújított Rómeó és Júliát olvashattuk egy posztmodern formában, ami szerintem tökéletesen sikeredett. :)
- Olvasás közben rinyáló csitrivé válhatsz.
- Gideon for president.
- Xemeriust mindenkinek!


A FILM:
Háááááááááááááááááááááááááááát.....
Attól függ, hogy honnan nézzük.
Ha a könyv adaptációjaként, akkor siralmas, de ha csak úgy, hogy a könyv egy alap és teljesen elvonatkoztatunk az eredeti történettől, akkor viszont egy remek kis filmet láthattunk.
A szereplőgárdát tökéletesen kiválasztották.


Maria Erich tökéletes Gwendoly, bár sokszor nem rakta be a kék kontaktlencsét, ami néha zavaró volt. Ügyetlen volt, cserfesszájú. A kiborulásai nagyszerűek voltak. A vászonon változott át félős kislányból egy hősnővé.

Jannis Niewhöner pazar Gideon. Nézzetek rá!
Sármos, lehengerlő. Tökéletesen hozza a paraszt és gondoskodó Gideon szerepét. ( DE: a filmben nekem mégis Paul lett a kedvencem, mert azért neki a bajusz még mindig jobban állt, mint Jannisnak...foj. )
A többi színészt nem emelném ki, hiszen látni kell és meggyőződni róla! ( Caroline-t ne keressétek, mert őt valahol elhagyták a filmben)
A ruhák, a díszletek, fenomenálisak. Nagyszerű munkát végeztek a háttérmunkálatokkal.
A hangeffektek a helyén vannak.
Aranyos, romantikus film lett, amely tele van humorral. ( Ezt meghagyták, szerencsére.)
Adjatok neki egy esélyt úgy, hogy teljesen elvonatkoztattok, hiszen talán a kedvenc filmetekké is válhat.

Remélem a magyar mozik meggondolják magukat, ha kijön a második része a filmnek, hiszen rengetegen nézték már meg németül és biztosan megfogják a következőt, már csak Xemerius miatt is!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése