Író: Sarah
Maclean
Cím: A
csábítás kilenc szabálya
Műfaj: Romantikus
Kiadó: Könyvmolyképző
kiadó
Oldalak száma: 496
Külső: A
borító letisztult, egyetlen női alak, arc nélkül, vagy is csak egy tűzpiros
ajak látszik, amely sejtetni enged a történet erotikusabb momentumaira. De ezen
kívül, minden az olvasó fantáziájára van bízva. A színei fekete-arany, nagyon
letisztult, elegáns hatást kelt. Összességben nagyon impozáns.
Fülszöveg: Egy igazi lady nem szivarozik, a lovat nem férfimódra üli meg, nem foglalkozik vívással és nem is párbajozik. Ezenkívül nem lő pisztollyal és nem kártyázik férfiklubban.
Lady Calpurnia Hartwell mindig betartotta ezeket a szabályokat, de végül is mi értelme volt ennek? Még mindig nincs férjnél és enyhén szólva elégedetlen a helyzetével. De most megfogadta, hogy megszeg minden szabályt és végre élvezni fogja az életet!
De ahhoz például, hogy végigtáncoljon egy bált vagy szenvedélyesen csókolózzon, kell egy megfelelő partner is. Egy olyan férfi, aki mindent tud a szabályszegésről. Például az elbűvölően vonzó Gabriel St. John, Ralston márki, akinek épp olyan rossz a híre, mint amilyen bűnös a mosolya.
Ha Lady Calpurnia nem vigyáz, akkor éppen a legfontosabb szabályt fogja megszegni: akik az élvezeteket keresik, azoknak soha nem szabad reménytelen szerelemre lobbanniuk.
Fülszöveg: Egy igazi lady nem szivarozik, a lovat nem férfimódra üli meg, nem foglalkozik vívással és nem is párbajozik. Ezenkívül nem lő pisztollyal és nem kártyázik férfiklubban.
Lady Calpurnia Hartwell mindig betartotta ezeket a szabályokat, de végül is mi értelme volt ennek? Még mindig nincs férjnél és enyhén szólva elégedetlen a helyzetével. De most megfogadta, hogy megszeg minden szabályt és végre élvezni fogja az életet!
De ahhoz például, hogy végigtáncoljon egy bált vagy szenvedélyesen csókolózzon, kell egy megfelelő partner is. Egy olyan férfi, aki mindent tud a szabályszegésről. Például az elbűvölően vonzó Gabriel St. John, Ralston márki, akinek épp olyan rossz a híre, mint amilyen bűnös a mosolya.
Ha Lady Calpurnia nem vigyáz, akkor éppen a legfontosabb szabályt fogja megszegni: akik az élvezeteket keresik, azoknak soha nem szabad reménytelen szerelemre lobbanniuk.
A Csábítás
kilenc szabálya olyan könyv, amelyet titokban vagy nyíltan, de minden lány
imád. Mert mindannyian szeretjük a romantikus történeteket, amelyeknek biztos
happy endingje van, mindannyian szeretnénk egy herceget, fehér lovon (de jó
fehér merciben is), mindannyian szeretnénk egy olyan férfit, aki meghalna
értünk és sorolhatnám tovább az idők végezetéig. Ez is egy ilyen könyv.
Maga a történet:
Callie egy
átlagos, szürke egérke, aki még magának se vallja be, hogy utálja az életét.
Aztán veszi a bátorságot, és megváltoztatja azt. És igazából ez a történet
fordulópontja. Ami ezután jön, már „csak” az, hogy ezt hogyan valósítja meg.
„Az olyan férfiak, mint
Ralston, nem az olyan nőknek valók, mini te,
Callie.”
Ralston az
a férfi, akit minden nő akar. Jóképű, vicces, jó a teste éééés (dobpergést),
rosszfiú. Igen, jól olvastátok. Rosszfiú. Gazdag, nőtlen, nőcsábász (Tudunk még
ilyen tökéletes férfi jelzőt? Bepakolhatjuk ide, mert Ralston mind megtestesíti
ezt, úgy, hogy az írónak nem volt vele nehéz dolga vele).
„– Nos, Lady Calpurnia? –
évődött
halkan Ralston. – A múltam
mely sötét epizódjára
célozgat?
Callie ránézett, és látta,
hogy milyen kihívó a férfi tekintete.
– Ó, többet is tudnék
említeni, mylord! – mondta hanyagul,
élvezve az évődést. – Igaz, hogy egyszer kiugrott
egy grófnő
ablakából és
szerencsétlenségére pont egy szúrós bokorban landolt?
A meglepődéstől Ralstonnak leesett az álla, de mosolyogva
válaszolt:
– Egy valódi úriember nem
cáfolja, de nem is támasztja alá a
hasonló híreszteléseket.”
Adjuk össze
a kettőt és megkapjuk a történetünk, egy kis 18. századdal fűszerezve.
Még is mi teszi ezt a könyvet
többé? A humor. Eleget olvastam már ahhoz, hogy tudjam, mitől lesz egy történet
több, mint a másik ezer. És ezt a könyvet ez emeli ki az árnyékból.
„– Ó, valóban? Milyen
híreszteléseket?
Callie újra elvörösödött, de
a férfi nem hagyta annyiban a dolgot.
– Lady Calpurnia, milyen
pletykákra gondol?
Callie zavarában köhintett
egyet, aztán így válaszolt:
– Fél füllel azt hallottam,
hogy ön állítólag félmeztelenül
otthagyott egy grófnét a
télikertben, miközben ön a férj haragja elől
az ablakon át távozott.
– Ez azért túlzás.
– Azt is mondják, hogy ön
otthagyta az ingjét, amit a férj
bosszúból elégetett.
– Nem kis túlzás.”
Természetesen a végéről nem
hiányzik a jól megérdemelt „happy end” sem.
A karakterek:
·
Calpurnia/Callie olyan lány, akiként el tudjuk
magunkat képzelni. Képesek vagyunk magunk is utálni a helyzetet, amiben van.
Hiszen melyik szingli nő ne rettegne attól, hogy huszonnyolc évesen még mindig
egyedül van? Még is, amikor Callie mer változtatni, féltjük. Mi lesz, ha nem sikerül
neki? Mi lesz, ha tönkre teszi a jó hírét és nem csak vénlány, de rossz nevű
vénlány lesz? A kezdeti szürke egérből, igazi belevaló nő lesz, aki nem fél. De
legalábbis le tudja győzni a kis elbátortalanító hangokat.
·
Ralston már más tészta. A történet folyamán nem
változik sokat, azon kívül, hogy rádöbben, a szeretet nem csak pusztítani
képes, hanem építeni is. A legeslegvégéig úgy voltam az ő karakterével is,
ahogy a könyvel. Nem tudtam eldönteni, hogy imádjam vagy utáljam, mert az egyik
kezével simogatott, a másikkal meg… Reméltem, hogy behúz egyet a saját képébe.
Kétszer.
·
A többi karakter: A többi karakter kicsit
felszínes, alig tudunk meg róluk valamit. Az író annyi információt csepegetett
róluk a történetbe, hogy megértsük miért is vannak ott, vagy miért teszik ott,
abban a pillanatban azt, amit. De hát végül is, ezért mellékszereplők.
„– Úgy tűnt,
hogy teljesen elvesztetted az önuralmadat, amikor
láttad, hogy
Lady Calpurniával táncolok.
– Ez enyhén
szólva túlzás.
– Szerintem nem,
Gabriel. A zongoristát halálra rémítetted, a
tánctanárt
kirúgtad, a húgunkat kizavartad a teremből, nem beszélve
a célozgatásról,
hogy nem vagyok valódi úriember. – Azt akarod mondani, hogy nem flörtöltél vele
szégyentelenül? –
kérdezte Ralston
mogorván.
–
Flörtöltem? Igen. Szégyentelenül? Dehogy!”
Értékelés:
Az első
perctől fogva képtelen voltam eldönteni, hogy imádom vagy utálom a könyvet és
szinte végig betegesen vihogtam vagy kapartam az arcomről a bőrt, aztán amikor
az elfogyott, a húst. És végig azt sikoltozta az agyam, hogy… KOMOLYAN?! EZ
MOST KOMOLY?!
Ezt a
könyvet el kell olvasni, mert ez egy jelenség. Nincs rá más szó. Tényleg
ajánlom ezt a történetet, minden olyan lánynak, aki szereti a z ilyeneket, de
vannak benne +18-as jelenetek, szóval… csak óvatosan!
„Tudod, Juliana,
minden nő életében eljön
az a pillanat, amikor mindenre képes lenne
egy csókért.”
Jó olvasást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése